Tamás Zsombor

Nem a szokásos úton jöttem. 2025-ben nem voltam jó helyen az életemben: 23 éves voltam, még soha nem volt igazi munkám, és egyszer csak nagyon tisztán láttam, hogy ha én nem változtatok, senki nem fog helyettem.

Úgyhogy változtattam. Elkezdtem hetente dolgozni a coachommal, rengeteget olvastam, és elhelyezkedtem a McDonald's-nál azzal a céllal, hogy egyszer műszakvezető legyek. Munka mellett esti gimnáziumba járok, 2028-ban érettségizem.

Abban az egy évben többet változtam, mint előtte tíz év alatt. Ma van munkám, amit komolyan veszek, a feleségemmel és a macskáinkkal élek, és tudom, mi a legfontosabb nekem: fejlődni. Minden nap egy kicsit jobbnak lenni, mint előző nap. Magamon legalább annyit dolgozom, mint a munkámban – és olyan helyet keresek, ahol ez a kettő összeér.

Részletesebben a LinkedIn-profilomon.

A kollégáimtól a leggyakrabban azt hallottam, hogy türelmes és kedves vagyok. Az egyik vezetőm egyszer azt mondta, hogy velem órákig el lehet beszélgetni. Szerintem ez négy dologból jön.

• Tényleg meghallgatom a másikat.

  Nem csak kivárom, hogy befejezze, hanem érdekel, mi a gondja. Ezen tudatosan dolgoztam, és ezért dicsértek meg a legtöbbször. Sok vásárló már attól megnyugszik, hogy érzi: valaki figyel rá.

• Nyugodt maradok, amikor más már nem.

  Csúcsidőben, hosszú sor mellett, ideges vendéggel szemben is. Nem veszem magamra, ha valaki felemeli a hangját – legtöbbször nem nekem szól.

• Ráérzek, kinek mire van szüksége.

  Egy siető vásárlónak gyorsaság kell, egy bizonytalannak türelem és érthető magyarázat, egy ideges vendégnek pedig először az, hogy meghallgassák. Imádom a pszichológiát, sokat olvasok róla, és a munkában minden nap hasznát veszem.

• Megtanulom, amit a munka kíván.

  A McDonald's-nál mindig jelentkeztem, ha valami újat lehetett tanulni. A végére a kassza felállítását és zárását is egyedül csináltam, pedig eredetileg nem ez lett volna a feladatom. A MediaMarktnál pedig megtanultam, hogyan nézzek utána a készletnek, és hol mit találok a raktárban.

Egyszer egy vendég nagyon elégedetlen volt. A rendelését véletlenül egy másik étterembe adta le, a pénzt nem tudtuk visszaadni, így ugyanazt újra ki kellett fizetnie. Hangosan beszélt, és őszintén szólva értettem, miért.

Egyszerűen kiszolgálhattam volna, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta. Ehelyett megkérdeztem, hová indul, mi a program aznap. Beszélgetni kezdtünk.

A végére ugyanez az ember nyugodt, kedves hangon beszélt velem. Azon nem tudtam változtatni, ami történt – a pénzét nem kapta vissza. Azon viszont igen, hogyan érzi magát, amikor kilép az ajtón.

Úgy próbáltam összeszedni, ahogy egy új kollégának mondanám el az első napján.

Sokáig mindenkinek meg akartam felelni. Ha kértek tőlem valamit, igent mondtam – akkor is, ha nem kellett volna. Kívülről ez segítőkészségnek látszott, de hosszú távon nem jó se nekem, se azoknak, akikkel dolgozom.

Most azt tanulom, hogyan legyek határozottabb úgy, hogy közben kedves maradjak: hogyan mondjak nemet, vagy hogyan mondjak ellent úgy, hogy a másik ne támadásnak élje meg. Ezen a coachommal is dolgozom, és sokat olvasok a témában.

Még nem vagyok kész. De hétről hétre jobban megy.

Ügyfélkapcsolati, customer care munkát. Boltban, ügyfélszolgálaton vagy bárhol, ahol az a dolgom, hogy a vásárló megkapja, amire szüksége van, és jó érzéssel menjen tovább.

A coachommal töltött órákon megtapasztaltam, mennyit ér, ha valaki tényleg odafigyel az emberre. Hosszú távon én is ilyen értéket szeretnék adni: először a vásárlóknak, később talán úgy is, hogy új kollégákat tanítok. A pontos utat még nem tudom, és ez így rendben van.

Hosszú távra tervezek. Otthon a feleségem és a macskáink várnak, és egyszer saját házat szeretnénk. Ezért olyan helyet keresek, ahol évekig szívesen dolgoznék: ahol lehet fejlődni, ahol megbecsülik az embert, és a jó munkát nemcsak szavakban ismerik el.